A német juhászkutya
tenyésztés napjainkban

Beszélgetés Szegvári Ferenccel az MNJK elnökével

A különbözô kutyafajtákat annak idején meghatározott feladatok elvégzésére alakították ki, így minden küllemi tényezônek gyakorlati funkciója is volt. A yorkshire terrier sem véletlenül lett ilyen kicsi, hiszen szegény munkások kutyájaként nem fogyaszthatott sokat, s a bányába sem lett volna célszerû egy bernáthegyi méretû jószágot letuszkolni, hogy ugatásával jelezze a sújtólég-veszélyt. Ugyanígy a bullmasztiff hatalmas teste is adott célt szolgált, hogy a kutya ledönthesse és fogva tarthassa a vadorzót a vadôr megérkeztéig, de mégsem lehetett korlátlan súlyú, hiszen akkor nem tudta volna utolérni a menekülôt. A társadalmi, gazdasági változások a kutyafajták szerepét, sôt olykor magukat a kutyafajtákat is megváltoztatták, illetve az emberi gyarlóság és a pénzszerzésnek a tenyésztésben játszott jelentôs szerepe révén a legtöbb munkakutyafajta kettévált, kiállítási- és munkatípusra. Se szeri, se száma a fácánra közömbös csodaszép retrievereknek vagy a félôs és agresszív dobermannoknak. Napjainkban természetesen egyre kevesebb embernek van szüksége például vadászkutyákra, a kutya elsôsorban már „csak” társunk a mindennapokban. De lehet-e az ember legjobb barátja egy gyenge idegzetû, örökletes betegségektôl szenvedô négylábú?

A német juhászkutyát, anno több mint száz éve, igen céltudatosan alakították kiváló munkakutyává. „A juhászkutya-tenyésztés munkakutya-tenyésztés, és mindig is annak kell maradnia, különben többé már nem juhászkutya-tenyésztés,” mondta Max von Stephanitz, akinek a világ a német juhászkutyát köszönheti. Ennek ellenére ebben a fajtában is világosan megfigyelhetô az ún. kiállítási- és munkavonalakhoz tartozó kutyák eltérô külleme, amely még a laikus számára is szembetûnô. A látszólag megoldhatatlan problémát okozó folyamat valamikor a nyolcvanas évek elején kezdôdött, de megértéséhez korábbra kell visszamennünk a fajta történetében.

Egy adott kutyafajtát kialakulásakor hasonló típusú emberek csoportja álmodta meg, így az többek között valamely szubjektum kivetülése; mást igényelnek kutyáiktól a csivava-tartók, mint mondjuk a rottweilert kedvelôk. Amíg egy fajtát ugyanolyan karakterû emberek kezelnek, mint akik létrehozták, az nem, vagy csak kismértékben változik. Ezen kívül a történelmi kor is meghatározó. A német juhászkutya esetében megváltoztak, lazultak a társadalmi elvárárok, illetve csökkent a gyapjú iránti kereslet, így a hatalmas birkanyájak is eltûntek, ezzel párhuzamosan viszont nôtt a szolgálati kutyák iránti igény. Ezek a kutyák azonban a tenyésztés számára elvesztek, hiszen a kölykök szocializálása igazán csak „kisüzemben” megy, hiába próbálkozik tenyésztéssel a rendôrség vagy a katonaság. Tehát a német juhászkutya-állomány természetes, juhász melletti szelekciós körülményei megszûntek. Pedig ez a környezet hozta létre a világ legintelligensebb kutyafajtáit, a juhászkutyákat. Gondoljunk csak bele, a fôemlôs, vagyis az ember, növényevôket ôriztet egy húsevô ragadozóval! Eme ellentmondás kezeléséhez nagyon értelmes lényre van szükség: a kutyára.

A német juhászkutya anyaországbeli egyesülete, az SV vezetôsége tisztában volt vele, hogy nem csak a „hardware-rel”, a kutya küllemével kell foglalkozni, hanem a „software-t” is fejleszteni kell. A háromfázisú munkavizsgákkal és versenyekkel ugyanazt a mentális szintet lehet fenntartani, mint a nyájak melletti munkával. A német juhászkutya karakteres, önálló élôlény, mégis alárendeli magát az embernek. De nem végrehajtó, hanem együttmûködô társa gazdájának, azzal kétszemélyes falkát alkotva. Idegrendszere egy Forma-1-es versenyautóhoz hasonlítható, mely pillanatok alatt felgyorsul, de ugyanolyan gyorsan le is tud fékezni. A német juhászkutya igen gyorsan ingerületi állapotba kerül, de hamar meg is nyugszik. Az ôrzô-védô munkához pedig nyugodt, terhelhetô kutya kell. Más fajták esetleg könnyen felpörögnek, de aztán alig lehet ôket „leállítani”.

A tenyésztésnek arról kellene szólnia, hogy olyan kölykök szülessenek, melyek ôsei generációkon keresztül megfeleltek a nyájak melletti munkát helyettesítô vizsgáknak és vizsgálatoknak. Mindezért a tenyésztési szervezet felelôs, mely a különbözô vizsgákat és egészségügyi szûréseket elvégzi illetve elvégezteti a tenyésztôkkel. A német egyesület, az SV, és ennek megfelelôen a hazai MNJK különbözô vizsgákkal teszteli a kutyák kiképezhetôségét. A legalapvetôbb ilyen „szûrô” az engedelmes vizsga. A kitartáspróbán 20 kilómétert kell futnia a kutyának, majd engedelmességi feladatokat végrehajtania. A tenyészkiállításokon a hivatalos fajtaleíráshoz (standard) mérik a kutyák küllemét, de egyben viselkedésüket is vizsgálják. A bíró, vagyis az állat számára ismeretlen ember alaposan áttapogatja, esetleg egy mappával az asztalra csap, sôt azt is megfigyelik, lövéshangra hogyan reagál a kutya. Mindezek mellett egészségügyi vizsgálatok is kötelezôek, például a csípôízület-röntgen, melynek eredményétôl is függ egy kutya tenyészthetôsége. A német juhászkutya-állomány „szûrôinek” koronája a Körung, azaz a tenyészszemle. Hazánkban is vannak körungmesterek, akik egy adott körzet tenyészállományát kezelik. Munkájukat a begyûjtött eredmények statisztikái is segítik, így javaslatot tehetnek, melyik kutyát kivel érdemes pároztatni.

Az évente megrendezett Bundessiegerzuchtschau-n több ezer kutya vonul fel, így a kívülálló is képet alkothat arról, holt tart az anyaország tenyésztése. A létszám töredékét alkotó kiválasztott kitûnô kutyák meghatározó szerepet játszanak a tenyésztésben, a kanok a kiállítást követôen pillanatok alatt keresett apaállatokká válnak.

Körülbelül a nyolcvanas évek elejétôl a német juhászkutya tenyésztésében is egyre meghatározóbb szerepet kezdett játszani a pénz.

A bírók szerepe hatalmas, a Siegerschau óriási felelôsség és lehetôség is egyben. A nyolcvanas évek elejétôl fokozatosan az utóbbi kezdett dominálni. A folyamat során egy divatirányzat vált meghatározóvá. Elkezdték a rajzos, fekete háttakarós, inkább cser színû egyedeket favorizálni, az egyéb színû példányok pedig háttérbe szorultak. A küllemkiállítások felszínessé váltak, ehhez járultak még a csak papíron letett munkavizsgák és a hamis törzskönyvek (melyekre napjainkban egyértelmûen fény derül a kötelezô DNS-vizsgálatoknak köszönhetôen.) Egyre csak születtek a rajzos kölykök, melyek már nem mentek át minden kötelezô szûrôn, így nem volt nehéz szép egyedeket produkálni. Azoknak viszont, akik ragaszkodtak a küllem- és jellemvizsgálatok lelkiismeretes betartásához, sokkal nehezebb dolguk volt, hiszen nemcsak jó küllemû, de kiegyensúlyozott, terhelhetô német juhászkutyákat akartak tenyészteni. Lassan két, küllemében eltérô típus kezdett kialakulni a fajtán belül.

A fajta eredeti értékeit veszélyeztetô tendenciára szerencsére felfigyelt az SV jelenlegi vezetôsége, és megtette a szükséges lépéseket. 1999 júliusa óta például kötelezô az egyedek DNS-vizsgálata, illetve bevezették az „Universalsieger” címet, melyet csak az a kutya kaphat meg, mely eredményesen szerepel a Bundessiegerschau-n és a Bundessiegerprüfung-on egyaránt. (Utóbbi a legmagasabb szintû, háromfázisú munkakutya-bajnokság Németországban. A szerk.) Az intézkedések fokozatos hatását mutatja, hogy a Siegerschau-n tavaly egy ordas kan már második tudott lenni. Azonban, ahogy Hermann Martin fogalmazott, az SV egy hatalmas hajó, mely nem képes gyors fordulatra… Hogy lassú, de határozottra igen, azt majd a jövô dönti el.

Eifert Anna

Az SV munkájának egyik jelentôs és felelôsségteljes része a bírók képzése. Akár, küllem-, akár teljesítménybíró szeretne valaki lenni, hosszú és fáradtságos utat kell megtennie. A bírójelöltekkel szembeni elvárások nagyon magasak, és nem véletlenül: a fajta küllemi és képességbeli fejlôdése csak akkor biztosított, ha a teljesítmény illetve a küllem szempontok megítélése szigorúan az Egyesület által elôírt szempontok alapján történik. A standard és a vizsgaszabályzatok alapos ismerete mellett a bírójelölteknek gyakorlati tudásukról is tanúságot kell tenniük. Aki például SV küllembíró (SV-Zuchtrichter) szeretne lenni, annak az alábbi követelményeknek kell megfelelnie: • legalább 30 éves életkor • legalább ötéves SV-tagság • aktív tenyésztô- és kiállítói múlt • 10 alom a tulajdonában lévô kennelbôl • 10 tenyészszemlézett (Körung) kutya 5 különbözô alomból • felelôsségteljes munka az SV helyi csoportjaiban • eredményes részvétel a leendô küllembíróknak szervezett szemináriumon • kiképzôi tevékenység; eredményesen levizsgáztatott kutyák

Mindenes zseni születik A német juhászkutya kialakulásához és fejlôdéséhez az SV egy olyan kampánya is hozzájárult, mely az egyesület alakulásakor még szinte ismeretlen metódust alkalmazott: marketing-fogásokat egy kutyafajtáért. Ezáltal tudta a fajta sokoldalú képességeit bizonyítani és új funkciókat átvállalni. Nem könnyû feladat! Mihez kezdjünk egy munkanélkülivé vált munkakutyával? A birkanyájak száma egyre csökkent, s ezzel párhuzamosan tûntek el a nyájak mellôl a juhászkutyák is. Ez az éppen csak létrehozott és stabilizált új fajtát egyenesen a kihalás veszélyével fenyegette. Különösen Stephanitzot, a fajta atyját kínozta az az eshetôség, hogy ezek az egészségesen magabiztos állatok a társadalom átlagos portékáivá válnak. Az SV-nak azonban sikerült mindezt megelôznie olyan módszerekkel, melyek a mai modern marketingben egy új, ismeretlen árú piaci bevezetésének felelnek meg. Az Egyesület minden olyan helyen reklámozta a német juhászkutyát, ahol az valamilyen feladat ellátására képes lehetett: a rendôrségnél, katonaságnál, különbözô hivatalokban, sôt még az állami vasútnál is. Stephanitz még a vadászokat is meg akarta nyerni szeretett fajtájának. Sajnálkozva jegyezte meg, hogy egyes vadászok már eddig is juhászkutyákkal dolgoztak, de csak titokban, nehogy kollégáik elôtt nevetségessé váljanak. Egyébként maga az oldenburgi nagyherceg és Eitel Friedrich porosz herceg is német juhászkutyákkal vadászott. Az Egyesület munkájának köszönhetôen egyre szélesebbé vált a fajta képességeinek tárháza a nagyközönség számára is. Az SV még az Északi-tenger rákászai körében is reklámozta a fajtát, dícsérte kiváló szimatát és tájékozódóképességét. A kutyák nemcsak a rákkal megrakott kocsikat húzták a part mentén, hanem éjszaka is megtalálták a hazavezetô utat. A német juhászkutyáért folytatott kampány tragikus módon még eredményesebbé vált az I. Világháború után. Katonák ezrei találkoztak a fajtával a háborúban, mint üzenetvívô, szanitéc és jelzôkutya, sôt még a távbeszélô kábelek fektetésénél is segédkeztek német juhászkutyák. A háború után pedig a harcokban megvakult veteránokat segítették mint kiváló vakvezetô kutyák. Azáltal, hogy az SV a kihalástól akarta megvédeni a fajtát, egy mindenes tehetséggel ajándékozta meg a világot.