Máltai Selyemkutya

Az általunk máltai selyemkutya néven ismert, gyönyörű selyemesszőrű piciny fehér kutya több évszázados gazdag és érdekes történelemmel rendelkezik.

Gazdáik között megtalálhatjuk az állatkedvelőket az állattenyésztőket valamint egyaránt kedvenceik a hírességeknek is. Csak néhány fajta ért el az évek folyamán kora sikereket tartóik és a kutyabarátok között mint az elegáns megjelenésű máltai selyemkutya.
 

A korai történet

Sokan úgy gondolják,hogy a máltai selyemkutya eredetileg Málta szigetéről származik. Ennél azonban sokkal valószínübb, hogy ez a fajta valójában Ázsiában volt honos. A máltai selyemkutya létezésére utaló ókori leleteket - írásokat, véseteket - már az i.e. 5000-2000 évekből találtak.

Feltételezve, hogy a fajta eredetileg Ázsiából származik, az apró állatok valószínüleg a nomád törzsek vándorlásával került a Közel-keletre, majd onnét Európába. Ebben az időben Málta szigete (avagy Melita ahogy akkor nevezték) földrajzi helyzeténél fogva a kereskedelem egyik központja volt és a régészek minden kétséget kizárólag megtalálták a selyemkutya őseinek a maradványait amelyeket valószínüleg cseretárgyként használták a kereskedelemben.

Ahogy a civilizáció fejlődni kezdett Európában úgy megjelennek a fajtára utaló nyomok is. Egy közvetett bizonyíték található Arisztotelész egyik munkájában is ami bizonyossá teszi,hogy a máltai selyemkutya ekkor már megtalálható volt  a többi Európában őshonos fajta mellett. Arisztotelész egy fajtát így ír le: "Canis Melitae... apró fajta, amely alacsony termete ellenére tökéletesen arányos." Ebben az időben a fajta a jómódúak kedvenc ölebévé vált és gazdáik mindig elvitték magukkal bárhova mentek is. A máltai selyemkutya szintén nagy népszerűségnek örvendett az ókori rómaiak és görögök között is. Számtalan római és görög edény és cseréptöredék maradt ránk amelyek kicsi, hosszúszőrű kutyákat ábrázolnak.

Az ősi európaiak sokáig azt feltételezték, hogy az apró kutyák a parttól nem túl messze fekvő Szicília szigetéről származnak a nevük  (akkoriban Canis Melitae) ellenére. A kor két geográfusa különbözőképpen nevezte a szigetet ami később zavarhoz vezetett. Végül a korai írók egységesen Máltának hívták a szigetet. Így a máltai selyemkutya azon kevés fajták egyike, amely nevét eredeti származási helyéről kapta.

Málta gazdag és nemes történelemmel rendelkezik. Miután a föníciaiak közel 4000 évvel ezelőtt letelepültek a szigeten ,elhelyezkedésének köszönhetően mindig is fontos szerepet töltött be a Földközi-tenger térségében. A szigeten olyan nép született amely egyedülálló képességekkel rendelkezett és egy olyan kutyafajta amely szinte minden más fajtától különbözött. A sziget gazdasága - fekvésének köszönhetően - évszázadokon keresztül zavartalanul fejlődhetett. A máltai selyemkutya már az 1500-as évek körül mint fajtatiszta kutya jelenik meg.

Angliába az első máltai selyemkutyák VIII. Henrik uralkodása alatt kerültek és minden bizonnyal kedvencei voltak I. Erzsébet királynő korának is. (1558-1603) A XIX. sz. közepére a fajta Angliaszerte elterjedt és a selyemkutya  résztvevője lett a korai kutyakiállításoknak is.

Az Egyesült Államokban a fajta az 1800-as évek végén tűnik fel az első törzskönyvezés pedig 1888-ra datálható.

Az 1880-tól 1950-ig tartó időszakban a máltai selyemkutyák száma lassan nőtt. De ettől kezdve a fajta népszerűsége ugrásszerűen megnőtt. Az 1990-es adatok szerint az USA-ban a fajta bekerült a 15 legnépszerűbb fajta közé.
 

Standard

Általános megjelenés: A máltai selyemkutya egy kisméretű kutya melynek egész testfelületét hosszú, fehér, selymes szőrzet borítja. Természete kellemes és magávalragadó, mozgása fürge és igényli is azt. Alacsony termete ellenére rendelkezik azzal az életerővel ami szükséges ahhoz, hogy megfelelő társunk legyen. A máltai selyemkutya különbözik az összes többi fajtától hosszú selymes szőrzete miatt. A standard nagyon nagy hangsúlyt helyez a "selymes" jelzőre. A szőrzetnek a finoman szőtt selyemre kell hasonlítania. A kutyának kedvesnek de életerősnek is kell lennie. Kedvelik a gazda mellett való csendes üldögélést ugyanúgy mint a hancúrozást és a játékot. A kutya nem mutathat terrierekre jellemző agressziót. A fajta elkötelezett társa gazdájának de ezzel egyidejüleg nem tarthat az idegenektől sem.

Fej: Közép méretű és arányos a testtel. A koponya kissé gömbölyített a tetején a stop közepes. A fülek inkább kissé lejebb helyezkednek el és erőteljesen szőrrel borítottak. A szemek egymástól nem túl messze helyezkednek el, sötétek és kerekek. A szemek sötét kerete kedves de egyben figyelmeztető benyomást kelt. A pofa közepes hosszúságú, az orr fekete. A fogak  ollós harapással záródnak.

A máltai selyemkutya egyik legfontosabb jellegzetessége a fej, amely azt az imádnivaló külsőt kölcsönzi a kutyának. Napjainkban két jellegzetes tipus létezik. Bár a fajta nem kötődik a spánielekhez az egyik típus mégis ezekhez a kutyákhoz hasonlít. A másik típus sokkal inkább a terrierekhez hasonlít, hosszabb pofacsonttal, keskenyebb fejjel és magasan tűzött fülekkel. Ez utóbbi típus inkorrekt és a komoly tenyésztők azon dolgoznak, hogy ezt a változatot kiküszöböljék. A fej kedves kinézetét mindig összhangban kell tartani a standarddal. Sok selyemkutyával foglalkozó ember használja a "gyűrűs" kifejezést amikor a fej kinézetéről beszél. Bár a "gyűrűs" kifejezés szó szerint nem szerepel a standardban ez a jegy befolyásolhatja a kutya általános megjelenését. A "gyűrűs" szót a szemek körüli sötétebb bőrszínre alkalmazzuk. Sokszor a "gyűrűk" jó pigmentációval kapcsolódnak össze, de a fajta legkiemelkedőbb egyedeinek nagy része nem rendelkezik ezekkel a jegyekkel. A "fekete foltok" egy másik olyan kifejezés amelyet e fajta tartói használnak. Ez a kifejezés a szem szélén, az orron illetve a mancsokon elhelyezkedő fekete pigmentációra utal.

Nyak: Megfelelő magasságú nyak kívánatos, hogy az kiemelje a fej magas tartását. A fajta felépítése  szempontjából a nyak és annak magas tartása rendkívül fontos, ez az egyik tulajdonság, ami a máltai selyemkutya részére elegáns megjelenést kölcsönöz. Meg kell említenünk azt is, hogy a nyak  megfelelő tartásához elengedhetetlen a lapockák és a mellső végtagok korrekt felépítése.

Törzs: Tömör,a martól a lábvégig mért távolság egyenlő a martól a faroktőig mért távolsággal. A lapockacsont csapott, a könyék jól illeszkedik és a testhez közel helyezkedik el. A hát magas, a bordák jól kivehetőek.

A mellkas arányosan mély,az ágyék feszes és, csak kissé emelkedik. Általános megjelenése egy tömör kutyát mutat. A lapockák ideális szögelése 45°. A nem megfelelő hátvonal miatt rövidebbnek vagy túl szellősnek  tűnhet a kutya. Szintén helytelen a törzs vékony,keskeny felépítése.

Farok: A hosszú fehér szőrzettel rendelkező farok kecsesen áll, csúcsa a farok negyede után helyezkedik el. A faroknak a far tetején kell elhelyezkednie. A máltai selyemkutyáknál az egyik jellegzetes hiba, hogy a farok alacsonyan helyezkedik el és ezáltal a kutya hosszabnak néz ki mint valójában, ami befolyásolja a kutya tömör összképét. A zászlós vagy hosszú farok szintén súlyos hibának számít.

Lábak és mancsok: A lábak csontozata könnyed,és szőrrel egyenletesen borítottak. A mellső lábak egyenesek és a csontok jól kapcsolódnak egymáshoz, a lábszár mentes minden látható hajlattól. A hátsó lábak erősek közepesen szögelltek a térdkalácsnál. A mancsok kicsik és kerekek az ujjpárnák feketék. A lábon növő egyenletlen, csomós szőrt trimmeléssel távolíthatjuk el, hogy szebb megjelenést érjünk el. A máltai selyemkutya egyike azon három kistermetű kutyafajtának amelynek standardje külön kihangsúlyozza a könnyed csontozatot. A kutya megjelenése könnyed, kifinomult amely egykor az arisztokrácia kedvelt ölebévé tette. Az erős csontozat vagy a csontok megnagyobbodása kirívó hiba.

Szőrzet és szinezet: A szőrzet egyrétegű aljszőrzet nélkül. Szálai hosszúak, egyenesek és selymesek az egész kutya testfelületét beborítja szinte a földig. A fejen lévő hosszú szőrzetet össze lehet fogni egy kis csomóba de szabadon is lehet hagyni. A szőrzet göndörödése, csavarodása vagy a szőrzet gyapjas állaga kifogásolható. Színe tiszta fehér. Világossárga vagy világosbarna színezet a füleknél megengedett de nem kívánatos. Minden bizonnyal a legfigyelemreméltóbb jellegzetessége a fajtának a gyönyörű, levegőben szinte "úszó" fehér, selymes szőrzete. Valószínüleg ez teszi különbözővé őket a többi kutyafajtától. A hibátlan selymes szőrzet az egyedüli amely a testre simulva egyenletesen borítja a kutyát. Sajnos napjainkban sok kutya nem rendelkezik igazán selymes szőrzettel de sokuknak selymessé teszik a  szőrzetüket különböző kezelésekkel és technikákkal. A kutyákat az USA-ban kétféle hajcsomóval láthatjuk. A kölyköknek gyakran egy "copf"-juk van mert a fejen lévő szőrzet még nem elég hosszú ahhoz, hogy két copfot alakítsunk ki. Európában és Ausztráliában általában egy copfot készítenek a kölyök és felnőtt kutyáknak egyaránt. Sok olyan kutyát látni amelyek bőrén feketés vagy barnás foltok találhatóak amikből enyhén sárgásbarna szőrszálak nőhetnek ki. Valószínűleg ez annak a maradványa, hogy az 1900-as években színes selyemkutyákat próbáltak kitenyészteni.

Méret: A súlya  4 kg körüli, 2-3 kg javasolt súllyal, de az összbenyomás hagsúlyosabb magánál a súlynál. A standard nagyon határozott a méret kérdésében. A méretet az előírt keretek között kell tartani, hogy a fajta megőrizze elegáns, harmónikus megjelenését.

Mozgás: A máltai selyemkutya könnyed, finom, egyenletes mozgással rendelkezik. Méretét figyelembevéve mozgása oldalról nézve gyorsnak tűnik. Ügetés közben a mellső lábak egyenesen kinyúlnak szabadon a lapockától. A hátsó lábak egyenes vonalban mozognak. Kifelé vagy befelé forduló mancsok hibának számítanak. Gyakran elég nehéz megítélni a kutya mozgását teljes szőrzetben. Bár gyakorlott szeműek észrevehetik a súlyosabb hibákat mint például a nem kinyújtott végtagok.

Egyéb hibák: a mellső végtagok tipegő, kígyózó valamint nem egyenletes mozgása. A hátsó végtagok kötött vagy szökdécselő mozgása.

A szökdécselő mozgás a térdkalács illetve a térdízület sérülésére vagy rendellenes növésére utalhat.

Temperamentum: A máltai selyemkutya apró termete ellenére félelem nélküli, bizalma és megkapó érzékenysége nagyon kedveltté teszi. A legkellemesebb modorú az összes kistermetű kutya között és ugyanolyan kedves és játékos mint amilyen életerős. A fajta temperamentuma egyedülállóvá teszi a kutyát a többi fajta között. Az ijedékeny vagy túlzottan agresszív kutya súlyos személyiségi problémákkal rendelkezik.
 

 

Néhány jó tanács kezdő kutyásoknak

Mikor hozzuk haza a kiskutyát?

A leginkább ajánlott kor amikor a kiskutya 12 hetes lesz. Ekkorra már elér bizomyos fizikai fejlettséget és az anyjától való elszakadás sem viseli meg annyira. Rendkívül fontos, hogy a kiskutya rendelkezzen a megfelelő oltásokkal  a törzskönyvvel illetve a tetoválással. Amennyiben a tenyésztő ezeket a kötelességeit nem teljesítette alaposan fontoljuk meg a vásárlást.

A kölyökkel eltöltött első pár hét igen megterhelő az újdonsült gazda számára és gyakran felvetődik a kérdés, hogy megéri-e az erőfeszítés.

Azonban ne feledjük: a kutya csak egyszer kölyök és törődés amit a kutya kap kölyökkorában később többszörösen megtérül.

Ládák, ketrecek, kosarak.

Ahogyan az embernek is szüksége van egy szobára ahová visszavonulhat és zavartalanul pihenhet úgy ezt a kutya is igényli. Régen amikor a kutyák még a természetben élő vadállatok voltak, éjszakáikat a talaj gödreiben és más üregekben, lyukakban töltötték és itt leltek menedékre az egyéb ragadozó állatok elől. A ládák, ketrecek ezeknek a gödröknek a modern változatai.

Műanyag ládák: könnyűek, könnyen szétszerelhetőek, jól tisztíthatóak.

Drót ketrecek: jellemzői azonosak a műanyagéval azonban jobban szellőznek.

Fonott kosarak, ládák: könnyűek azonban nehezen tisztíthatóak és a legfőbb hátrányuk, hogy a kutya szétrághatja őket és a szálkák megsebesíthetik kutyánkat.

Elhelyezésük: próbáljuk meg kutyánk új helyét úgy kialakítani, hogy az a lehető legtávolabb essen főbb "közlekedési útvonalainktól" így biztositva nyugalmat kutyánk számára amikor szüksége van rá. A ketrec alját béleljük ki selyemszerű anyagokkal hogy kényelmet tudjunk biztosítani a kutyának. A ládának vagy a ketrecnek olyan nagynak kell lennie hogy a kutya fel tudjon állni, megfordulni illetve kényelmesen lefeküdni és kinyujtódzkodni benne.

Póráz, nyakörv

A kutya szőrzete miatt kerülni kell a fémből készült nyakörveket illetve pórázokat. A fém nyakörv becsípheti, kitépheti vagy kidörzsölheti a kutya finom szőrzetét. A legcélszerűbb egy vékony, műszálból készült nyakörvet venni amihez hasonló anyagból készült pórázt kapcsolhatunk.

Ivóvíz, ételek

Mindenképpen vegyünk egy itatóedényt és egy edényt amibe az ételt helyezzük; ezeknek az anyaga egyaránt lehet műanyag, fém vagy kerámia. Mindig álljon friss víz készenlétben kutyánk számára. A korai etetésekről kérdezzük meg a tenyésztőt aki pontos felvilágosítást tud adni nekünk. Azonnal ne változtassunk az eredeti etetéseken mert az gyomorpanaszokat okozhat.

Hogyan tegyük lakásunkat "kölyökállóvá"

Természetesen a frissen hazakerült kiskutya egy teljesen új világba érkezik és ezt az új világot "fel kell fedeznie". A megelőzés sokkal jobb módszer mint a szemünket állandóan a kutyán tartani. Járjunk körbe a lakásban és tegyük el vagy helyezzük magassabbra a féltett tárgyainkat. Ezzel nemcsak értékeinket menthetjük meg de egy csomó veszélytől is megóvjuk kiskutyánkat. Ha van olyan helység a lakásban ahová a kutyának tilos belépnie (konyha, fürdőszoba stb...) akkor a legegyszerűbb ha egy gyerekkaput helyezünk el az ajtóban vagy csukva tartjuk az ajtót addig amig a kuyta megtanulja, hogy mely helyek tiltottak számára. Ha van akkor járjuk végig a kertet is, nézzük meg a kerítést, hogy ne legyen rajta olyan rés amin a kuyta kiszökhet. Ha a kertben vagyunk: mindig tartsuk szemünket a kutyán vagy tegyünk rá pórázt.

Állatorvos

A hazavitelt követő 3 napon belül vigyük a kutyánkat általános vizsgálatra az orvoshoz. Ha még nem ismerünk állatorvost kérdezzük meg a tenyésztőt vagy más kutyás ismerősünket.

Tanítás, szocializáció

Már az első napoktól kezdve "tisztázzuk" a kutyával, hogy mit tehet,hogy mi a jó és mi a rossz. A legfőbb szabály a következetesség. A család minden tagjának ugyanazokkal az elvárásokkal kell lenni a kutya felé és senki sem lehet elnézőbb a másiknál. Ha ez nem így van a kuyta zavarba jön mert nem lesz tiszta számára, hogy mit lehet és mit nem. Ha bármi problémánk van keressük meg a tenyésztőt vagy forduljunk kutyakiképzőhöz.

Játékok

A máltai selyemkutyák imádnak játszani! Mindenképpen vehetünk műanyag játékokat, amelyek színesek, csörögnek, sípolnak stb. Nagyszerű játék
a kötél csomókkal a két végén, főleg ha egy másik kutya is van a közelben.

A szőrzet ápolása - tömören

Mivel a Máltai selyemkutya legjellegzetesebb része a szőrzet, ennek ápolására óriási figyelmet kell fordítanunk.

Erről a témáról szinte könyveket lehetne írni de most megpróbáljuk összefoglalni a legfontosabb tudnivalókat pár mondatban.

Eszközök: Ne becsüljük alá a kellékek, eszközök szerepét. Mindig csak a legjobbat vegyük! Figyelem! A legdrágább nem mindig a legjobb! Szükségünk lesz fésűre, kefére, ollóra.

Tanítsuk meg a kuytát, hogyan viselkedjen amikor fésüljük! Ehhez a legmegfelelőbb idő amikor már elfáradt és magától is lefekszik. Bár a kölyök kutya még nem igényel sok gondozást, a tanítást ekkor célszerű elkezdeni.

Fésülés: amikor kutyánknak teljes a szőrzete minden második nap keféljük ki. Fésülés előtt használjunk egy-két csepp szőrmeolajat. Mindig a teljes szőrzetet fésüljük át. A fésülést kezdjük a hasi részen és innét haladjunk tovább.

Távolítsuk el a csomókat! Ha megpróbáljuk a csomókat kifésülni csak kitépjük a szőrt, ezért különítsük el a csomót a szőrzet többi részétől és cseppentsünk rá egy kis sampont, vagy bőrolajat. A csomót ezután szedjük szét ujjainkkal majd végül finoman fésüljük ki! Ez a művelet nagy türelmet igényel a gazda és a kutya részéről egyaránt. Sohase vágjuk le vagy ki a csomót mert csak üres folt marad a helyén. Fürdetés előtt az összes csomót távolítsuk el a szőrzetből mert a víz csak megkeményíti azokat.

A szőrzet mosása: az, hogy hányszor mossuk meg kutyánkat függ attól, hogy kiállítási kutyáról vagy csak házi kedvencről van szó valamint a környezettől ahol a kuyta él. Természetesen egy olyan kutyát amely sokat van a szabadban többször kell fürdetni. Általában hetenként, másfél hetenként mossuk meg kutyánkat. A sampon után mindig használjunk kondícionálót. A kutyánk fülét tisztítsuk ki ha szükséges fürdetés előtt és helyezzünk kis vattát a fülekbe: hogy az felszívja a bekerülő nedvességet ami később fertőzésekhez vezethetne. Csak azután használjunk sampont, hogy a kutya egész szőrzete vizes. A samponnal tökéletesen mossuk át a kutyát majd a sampont teljesen mossuk ki a szőrzetből. Ügyeljünk arra, hogy sampon ne kerüljön a szembe. A sampon kimosása után használjuk a kondícionálót, hagyjuk a szőrzetben állni, majd mossuk ki tökéletesen. A ph érték miatt mindig használjunk kutyasampont.

Mosás után szárítsuk meg a szőrzetet, erre a célra megfelelő egy átlagos hajszárító is.