[690-671] [670-651] [650-631] [630-611] [610-591] [590-571] [570-551] [550-531] [530-511] [510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1] [Archívum]
Drága Rencsy!
Lassan itt a hétvége, kitartás:)
Legyen nagyon kellemes napod!
Szeretettel gondol Rád: Rita |
Mikor kigyúlnak a fények, pajkos tündérek zenélnek! Huncut mosollyal Rád kacsint, kicsi kendőből csillámot hint! Így adja át az üzenetet: szép álmokat NEKED!
szeretettel gongolok rád |
Luna.
|
Drága Barátaim!
Nagyon szép és kellemes napokat kívánok!
Puszillak titeket : ReNcSy |

Szeretettel gondolok rád:) Ölellek: Tündérke:) |
Levél az ápolónőhöz
Lát engem nővérke? Amikor rám néz azt gondolja: mogorva öregasszony, lassú, mindenben bizonytalan, zavart tekintetű, aki mindent lepecsétel amikor eszik, nem felel, amikor maga elégedetlenkedik, aki nem veszi észre, hogy fogytán a kedve, ereje. Olyan, mintha nem tudná mit csinál, minden lépcső magas neki, és nem látja, hová-merre tart. Aki akarat nélkül tűri, hogy mindent, más csináljon vele, etessék, fürdessék és egyebek. Ilyennek lát? Nyissa ki a szemét, nővérke, nézzen rám. Szeretném elmesélni, ki vagyok én, aki itt csendben ül, akkor eszik és iszik, mikor maga nővérke, úgy akarja. Nézzen rám!
Tizéves kislány vagyok, akit a szülei úgy szeretnek! Tizenhatéves, csinos lány, aki arról álmodik, hogy majd egy férfié lesz ... Húszéves menyasszony, akinek szíve meglódul a gondolatra is, hogy hamarosan hűséget esküszik, s azt be is tartja. Huszonötéves: kisbabája van, Harmincas: gyerekei cseperednek, önállósodnak. Negyvenes: gyerekei felnőttek, kirepültek a házból. Itt a férjem, még mindig örülünk egymásnak. Ötvenéves koromban? Jönnek az unokák, kitöltik napjainkat, gyerekzsivajtól hangos a ház, újból vannak gyerekeink, a szerelmemnek és nekem. Sötét napok közelítettek, meghalt a férjem. Jövőm a magány, a szomorúság. Az enyéim saját gondjukkal-bajukkal vivódnak, az emlékeimnek élek és a szeretet van velem. Az ember elszürkül, ha öreg és beteg, kicsit tán ütődöttnek is látszik. De hát egy öreg asszony vagyok, bája tűnt és ereje fogyott. Ebben a testben mégis egy fiatal lány lakik! Emlékszem örömeimre. Emlékszem fájdalmaimra! Szeretem és újra átélem az életem, mely olyan gyorsan elröpült. Elfogadom a hideg tényt, hogy semmivel sem tudok szembeszállni. Ha felnyílna a szeme nővérke, sosem csak egy mogorva öregasszonynak látna. Jöjjön közelebb hozzám, nézzen rám!
Ezt a verset egy idős asszony irta, aki hosszú évekig Skóciában egy öregek otthonában élt. A növérek, az ápolók, de még az orvosok is zavartnak tartották. Halála után találták meg ezeket a sorokat.
Drága Rencsykém!
Legyen nagyon szép napod, sok szeretettel gondolok Rád, puszillak: Sissi |

„Kiskanállal iparkodunk kimerni a tengert, és valahányszor azt képzeljük, van valami, látszatja ,egy szempillantás alatt még több a megoldásra váró probléma ,mint volt.”
Kati és Macsekok |
Kedves Barátaim!
Köszönöm szépen,hogy az elmúlt napokban is gndoltatok rám, de sajnos nem tudtam feljönni a netre, mert a szolgáltató nem működött! Remélem nem haragszatok!
Puszillak titeket: ReNcSy |
Drága Rencsy!
Vissza érkeztem csodálatos kishazámból kitörölhetetlen emlékekkel:)
Hálásan köszönöm, hogy akkor is gondoltál rám és jöttél amikor én nem tudtam!!
Szeretettel gondolok Rád: Rita
Egy új képet készítettem Nektek:
|
[690-671] [670-651] [650-631] [630-611] [610-591] [590-571] [570-551] [550-531] [530-511] [510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1] [Archívum]
|